Szombaton újra bajnokit játszottunk, mint előző bejegyzésemben említettem, Becskére szólított minket a kötelesség. Ez a csapat amolyan mumus számunkra, nem is emlékszem, mikor hoztunk el onnan pontot utoljára. Mondjuk nem sikerült volna nekik ennyi kellemetlenséget okozni nekünk, ha nem lettek volna meg a házibíróik, akik többé-kevésbé feltűnően támogatták őket. Most hétvégén ismét ez történt, a lefújás után a hazaiak maguk is elismerték, hogy megvették a bírót, így sikerült nyerniük 3-2-re. Lássuk a részleteket!
Mivel kivételesen szombaton volt a meccs (becskei kiváltság...), így 5 alapemberünk hiányzott (mivel ők dolgoztak akkor), köztük volt az egyetlen kapusunk is, így kedves rokonom állt be a kapuba, aki egyébként középpályás... 12-en voltunk, tehát egy csere ült csak a padon, és a felállásunk sem a megszokottak szerint alakult. Ennek ellenére nem játszottunk alárendelt szerepet a meccsen.
Az első félidő közepe táján azonban hátrányba kerültünk, remek indítást követően a hazaiak csatára szép mozdulattal lőtte ki a jobb alsó sarkot kb. 10 méterről, 1-0. Ezt követően indult a "szopatóhenger": előbb egy szabályos gólt nem adtak meg nekünk "les" miatt, majd egy jogos büntetőtől fosztott meg a szégyentelen feketeruhás (név szerint Kiss József) és korrupt kollégája (Szabó Tibor asszisztens). A bírói ellenszél ellenére sikerült még az első játékrész vége előtt egalizálni, Busai Ákos alias "Tesó" csapott le egy kapusról kicsorgó labdára és a játékszert a hálóba pöckölte, 1-1.
A fordulást követően pedig sikerült fordítanunk is: egy szögletet követően a Ferrari- és Raikkönen-őrült Bander Attila bólintott gyönyörűen, a labda a bal kapufáról pattant be a gólvonalon túlra, szépségdíjas fejes, 1-2. Érezvén a hazaiak nehéz helyzetét, a bíró sporttárs csavart egyet a "szopatométeren", és egyre feltűnőbben fújt a becskeieknek. Ez abban nyilvánult meg, hogy bármilyen apró testi kontaktust, labdaszerzési kísérletet szabadrúgással büntetett a korrekt és elfogulatlan spori (persze ha hazai játékos tette ezt, a síp néma maradt...). Nagy nehezen sikerült is kiegyenlítenie ellenfelünknek, lemásolták az első találatot, 2-2.
Nem lettünk volna elégedetlenek a döntetlennel sem, de ezen a délutánon nem hozhattunk el pontot Becskéről: szögletet követően a hazaiak csatára a kapu bal oldalánál fejelt, a labda túlhullott a hálóőrünkön, be is ment volna a hálóba, de még egy becskei, aki 5 méteres lesen állt a fejes pillanatában, beleért, így pedig érvényteleníteni kellett volna a gólt, ami nem történt meg, így átvette a vezetést az ellenfél, 3-2.
A végére még maradt egy össznépi bunyó némi fojtogatással és ökölrázással, amiért persze a spori senkinek sem adott lapot, még a hazaiak játékosa is nyugodtan elrugdoshatta a labdát időhúzó szándékkal, aki ezért a tettéért nem kapott sárgát, nem úgy, mint a mi egyik gólszerzőnk. Maradt hát a 3-2 és a megvett meccs után nemes küzdelemben elért nagy diadal érzetét színlelő hazaiak, akik úgy ünnepeltek, mintha BL-t nyertek volna.
A játékvezető képzettségére még egy remek példa: szabadrúgáskor a hazaiak játékosa kérte a 9 métert, így meg kellett volna várnia a sípszót, de ő előbb elvégezte a szabadot. Újrarúgás és sárga lap helyett azonban meggyőztük őt arról, hogy kirúgás következzen, mire ő így reagált: "Igazatok van, akkor kirúgás"...
Újabb délutánt basztak el a szégyentelen csalók, akik biztosan nyugodtan hajtották álomra korrupt fejüket. Itt a vége, fuss el véle, ez a mai magyar megyei futballvalóság. Jövő héten Nógrádsáp ellen játszunk itthon. HAJRÁ OROSZI! JÁTÉKVEZETŐK NÉLKÜLI FUTBALLT!
