Mára sikerült kellőképpen összeszednem magam ahhoz, hogy végre a nyilvánosság elé tárjam Szilveszter napjának nemes eseményeit.
Kezdjük egy kicsit korábban, december 30-án, amikor is Vácott idéztük fel az év történéseit néhány üveg sör és némi forralt bor, no meg porosz testvérem Máté, valamint az angol légiós Sándor társaságában. A HBH nevű vendéglátóipari egységben töltöttünk el néhány órát, mely alatt terítéken voltak nőügyeink, különös tekintettel ezen belül is a szerelmi háromszögben való vergődés szívszaggató voltára. Asztalunkhoz tévedt a híres hajléktalan költő, Mélosz Nikodém Miklós Barnabás, aki elmondása szerint rákos és 2 éven belül meghal, így nem valószínű, hogy viszontlátja azt a 9000 libát, mellyel Bajnai Gordon tartozik neki. Az idő és a pénzünk gyorsan szállt, így Mátéval a 17:50-es busszal elindultunk Nagyorosziba, vagy ahogy ő mondaná, a napfényes Itália földjére. Az este viszonylagos nyugalomban telt, megnéztünk egy eposzi hosszúságú szövevényes nőgyilkolós krimit, majd nyugovóra tértünk.
Másnap a szokásos szilveszteri focin vettünk részt , ahol a piálás némiképp nagyobb nyomatékot kapott, mint a labdarúgás szépségei, persze azért itt is mindenki nyerni akart. Volt is néhány kisebb összeszólalkozás, de az alkohol elsimította az ellentéteket. Külön öröm volt számomra, hogy sikerült egy gólt is lőnöm nullszögből, de azzal a lendülettel seggre is estem a csúszós-vizes-havas-jeges aszfalton, amit persze később gólörömnek álcáztam. A meccs után még lenéztünk a helyi lottózóba, ami kocsma is egyben (de a kulturált fajtából), ott még betöltöttünk kevés szeszt és elindultunk haza. A hazaút arról marad emlékezetes, hogy Máté papa Orbán Viktor maszkban teljesítette a távot és élénken integetetett az utcán vele szembe jövő autósoknak.
Délután kaja, majd pihi, közben bömbölő zene itthon, egy kis alvás, majd 7-kor elindultunk a Lakótelepre Zsolti barátom lakására, ahol 13 fős kis baráti társaságban ünnepeltünk. Erősen fogyott a szesz, kattogtak a fényképezőgépek, készültek az iwiw-gyanús képek és a Pózolj sunákkal pont jépégék. Az elfogyasztott nedű bizony később visszanyalt belülről, ezt onnan vettem észre, hogy 10 óra után időutazás és teleportálás vette kezdetét anélkül, hogy féreglyuk nyílt volna Zsoltiék lakásán. Amit fel tudok idézni, az az éjfél pillanata, amikor is teli torokból énekeltük a Himnnuszt, valamint az, hogy Piny barátomat, aki idén a Szilveszter Torka Díj nyertese lett, mellbelőtte az általa korábban félig kibontott pezsgő.
Éjfél után a teraszon erőszakos telefonálgatás vette kezdetét, a tűzijáték zajától sokat ugyan nem halotttunk, de megesett az a történelmi pillanat, hogy először beszélhettem Bandival és Gáspárral, akik szerint világnagy ember vagyok. Ezután hazaindultunk édesanyámékhoz újévet köszönteni, útközben összefutottunk unokatesómékkal is, így együtt érkeztünk a szülői házba. Majd átmentünk a kedves rokonokhoz, ahol V. István alias Macsi megtagadta alkohollal való kiszolgálásomat, tekintettel enyhén ittas voltomra. A kis "intermezzo" után kikötöttünk a HMO zenés-táncos napközis rendezvényén, ahol már sok emlék kiesik. Azt tudom, hogy Máté egész este Joávnak, az őshazából hazatért zsidó testvérnek adta ki magát, kissé megkeverve ezzel a helyieket. Én pedig szemtelenül fiatal, ámde felettébb csinos lányokra próbáltam meg nyomulni, elmondások szerint kevesebb, mint több sikerrel, amin állapotomra tekintettel nem is csodálkozom.
Azt már csak msn-beszélgetésből tudom például, hogy egy kedves lányismerősömnek háromszor kívántam boldog új évet és egyszer sem emlékeztem arra, hogy előzőleg már ezt megtettem (az ominózus beszélgetés alkalmával pedig negyedszer is eme jókívánsággal köszöntöttem őt...). Zsolti szerint MILF-ekkel is elég élénk testmozgást műveltem, de ez is totál homály számomra. Negyed hétre támolyogtam haza, anyám elmondása szerint józannak látszottam, bedőltem az ágyba és egyig ki se keltem.
Mivel minden jónak vége van egyszer, délután Máté is újra Poroszország felé vette az irányt, én pedig felugrottam Zsoltihoz a "bulihelyre", megittunk egy gyógysört majd begyűjtöttem a fotókat és fel is töltöttem a különböző közösségi oldalakra.
Hát így telt az év utolsó és első napja, úgy gondolom, méltó lezárása és nyitánya volt ez az évnek.
