Ma rendezték az Arany Ászok Nógrád megyei II. osztályú labdarúgó bajnokság nyugati csoportjának 19. fordulóját a 2009/2010-es szezonban. Itthon fogadtuk a tabellán közvetlen mögöttünk álló Őrhalom csapatát, akik 2 ponttal voltak tőlünk lemaradva. A forduló előtt az ötödik helyen álltunk, 2-1-1-es mérleggel a tavaszi szezonban. Eddigi tavaszi eredményeink: Nézsa 2-0 (i), Nőtincs 0-5 (o), Ipolyszög 1-0 (o), Diósjenő 1-1 (i).

A mecccsről elmondhatjuk, hogy jó iramú, kemény, helyenként durva összecsapás volt, amit végre kezdőként játszhattam végig kb. 100-150 néző előtt, ami elmarad a hazai meccseink átlagnézőszámától. A játékvezető nem igazán bírta kézben tartani a meccset, helyenként túlzottan nagyvonalú volt, máskor meg minden apró szabálytalanságot lefújt, ráadásul a végén mindent megtett azért, hogy iksz legyen... Na de nagyon előreszaladtam, kezdjük az elején.

Egyperces gyászszünettel indult a meccs az elhunyt lengyel elnök emlékére, akit a meccs napján helyeztek örök nyugalomra. A kezdő sípszó után azonnal egymásnak feszültünk, több helyzetünk azonban nekünk volt a meccs elején, mégis az őrhalmiak szereztek vezetést: egy beívelésre nem jött ki a kapusunk, hagyta pattogni a labdát, azonban a labda másként pattant, mint ahogy számított rá, és a tréfa vége gól lett, a játékszer a bal alsóba csorgott, 0-1 (potyagól, amolyan "oroszis"...).

Gyorsan jött a válasz, néhány percen belül az egyik ellentámadásunk során az ellenfél játékosa kézzel ért a labdához a 16-oson belül. A megítélt bünetőt Németh László, alias Lackó csapattársam higgadtan gurította a bal alsó sarokba a jobbra vetődő hálóőr mellett, 1-1.

Még a félidő vége előtt a magunk javára fordítottuk az állást: a kapu előtti tűzijáték zárásában Szorcsik Gábor "Szotyi" úgy lőtte hátba az egyik őrhalmi spílert, hogy a kapus fölött átpörgött a labda és a hálóban kötött ki, 2-1, szerencsés, de megérdemelt találat, előtte ugyanis 3 ziccerünk is kimaradt. A játékrész zárásában az ellenfél is kihagyott két óriási lehetőséget, a jó iram és a sok helyzet izgalmas második félidőt engedett feltételezni.

Nem is történt másképpen, az iram mit sem csökkent, viszont kezdtek durvulni a belépők, főleg vendég oldalról, a sárgák aránya is jól mutatta ezt (1-4 nekik). Szerencsére a játék is szerepett kapott a pályán, ráadásul sikerült növelni is az előnyünket, Lackó ismét betalált, ezúttal akcióból volt eredményes, a jó öreg bal alsót lőtte ki újra, 3-1.

A folytatásban felváltva maradtak ki a helyzetek, a két legnagyobb ziccer a vendégek előtt adódott: előbb éles szögből sikerült keresztbelőnie a középpályásuknak úgy a labdát az üres kapu előtt, hogy az érkező csatárnak sem volt jó; majd a védelem nem túl összehangolt működése után a balszélső pörgetett a ketrec mellé. 10 perccel a vége előtt kihasználtuk harmadik cserénket is, viszont 1 perccel utána Vitéz Petit úgy ledarálták, hogy nem tudta folytatni a játékot (a vétkes megúszta sárga lappal...), így 10 emberrel fejeztük be a meccset.

A végjáték ennélfogva elég izgalmasra sikeredett, nem is bírtuk ki kapott gól nélkül: a középpályán felhozott labda után a balszélre forgatta a vendégek spílere a labdát, és hiába léptem ki az emberre, középre tudta adni a játékszert, az érkező csatár pedig megelőzött mindenkit, és a hálóba belsőzött, 3-2, és még volt 5 perc, ami hozott két szabadrúgást (egyiket az én lerántásom után, pedig előtte az őrhalmi húzott vissza, azt nem vették észre...), de nem tudtak egyenlíteni a játékvezető indokolatlan hosszabbítása ellenére sem, maradt a 3-2 és miénk lett a 3 pont!

Rég futottam már ennyit, mint ma, nem is éreztem igazán jól magam a meccsen, mert inkább futkároztam a rám bízott emberrel (iszonyat sokat mozgott keresztbe és gyorsan), mint fociztam, a labdával nem sokat találkoztam, de akkor legalább nem rontottam, mikor nálam volt, bár a második gólban kissé ludas voltam (de csak annyira, mint a komplett védelmünk). Győzelmünknek köszönhetően 5 pontra növeltük a különbséget az 5. és 6. hely között, valamint pontszámban beértük az előttünk álló Dejtárt.

Szombaton álomtúra Becskére...Hajrá Oroszi!