Máté papa rendszeresen szemrehányást tesz nekem, amiért ritkán frissítem a blogom. Belátom, merész ígéret volt a heti két bejegyzés a kezdet kezdetén. Igen sokat tartózkodom az otthonomon kívül, sokat utazom, ingázok Pest és Oroszi között, valamint a munkám is egyre több időt vesz el (amit persze nem bánok, hiszen végtére is abból élek). Nagyobb buliban nem voltam Böblingen óta, így arról nem tudok írni (max. ha megemlítem, hogy mostanában minden hétvégén karaoke party van a helyi Pokol kocsmában, ahol egyszerű a recept: iszunk, majd énekelünk; néha előfordul egy-egy balhé is, de ezt leszámítva nekem tetszenek ezek a hétvégi lazulások).Sportvonatkozásban a téli olimpia annyira nem izgat, a BL-ben pedig nem történt semmi "különleges" az elmúlt héten. Így arra gondoltam, kicsit írok a munkámról, arról, hogy mi változott meg, mióta dolgozom.
Először is, a munkahelyem igen "speciális", ugyanis kötetlen a munkaidőm, ezt a szabadságot pedig tudni kell kezelni, ugyanis nagyon hajlamosít a lustaságra (tapasztalat...), márpedig a siker és a kényelem egymással összeférhetetlenek. Ezenkívül tulajdonképpen a saját vállalkozásom építem a cégnél, igaz, hogy van vezetőm (pardon, most már igazgatóm), akivel mindig átbeszélem az aktuális ügyeket. Persze itt is vannak bizonyos rögzített időpontok, például minden szerdán és pénteken jelenésünk van a pesti irodában.
Ez az első olyan hely életem során, ahol őszinte dicséretet és elismerést kapok a jó teljesítményért, ha pedig hibázok, nem szedik le a fejemet, hanem inkább bíztatnak, hogy folytassam, amit elkezdtem, mert a hibákból csak tanulhatok (persze nem tanácsos egy hibát kettőnél többször elkövetni). Megadják a szükséges szakmai hátteret a felkészüléshez: oktatásokat, továbbképzést biztosítanak, ami nekem egy fillérembe se kerül. Remek a csapat, fiatal, önbizalommal telt, céltudatos munkatársaim vannak, és a csapatom is ilyen, rengeteget tesznek azért, hogy megvalósítsák céljaikat. Ha valaki levert, szomorú, csalódott, mindig feltöltjük a másikat "pozitív energiákkal", segítünk neki megoldani a gondjait. Kemény terepen dolgozunk meg nap mint nap a fizetésünkért, emberekkel beszélgetünk a céljaikról, elképzeléseikről, és segítünk nekik elérni azokat. Noha a munkánk igen stresszes, a levezetésért érdemes mindezt átélni: céges nap, jutalomutak, motivációs kiírások, csapatbulik.
Sokan azt mondják: minek csinálod, ez hülyeség, csak átverés, lehúzás, neked úgysem sikerül stb. Tipikus régi beidegződés, hiszen gyermekkorunk óta tiltások között élünk: azt ne csináld, ezt ne csináld. Én azt mondom, a puding próbája az evés, mint ahogy a munkáé is, előbb csinálni kell, belerázódni, és majd utána eldöntöd, jól tetted-e, hogy belekezdtél, ha nem, akkor max. gazdagodtál ennyi tapasztalattal is. Merni kell nagyot álmodni és merészet lépni!