"Rövid" szünet után újra jelentkezem szerény kis blogomon egy szösszenettel, melynek ihletője a hétvégi kirándulásom.
Péntek este 8-kor vágtunk neki a céges kirándulásnak, melynek úticélja a németországi Böblingen városa volt. Böblingen egy 46.000 lakosú város, Stuttgartól 20 km-re fekszik Baden-Württemberg tartomány közepén, Budapesttől mintegy 900 km távolságra. Munkahelyem német országos igazgatójának meghívására érkeztünk a European Top Five elnevezésű rendezvényre, mely a külvárosi rész Legendenhalle nevet viselő csarnokában kapott helyet. De ne ugorjunk még ennyire előre, mert a buszút nem volt ám hétköznapi.
Alighogy elfoglaltuk a helyünket a busz hátsó részében, kollégáim felfedték alkoholkészleteiket, melyekkel egy egész magyar huszárezredet le lehetett volna itatni, lovakkal együtt. Volt minden, ami szesz: vodka, ágyas pálinka, jéger, sör, whisky, Bacardi stb. Győr magasságában már egész jó hangulatba sikerült kerülnünk az elfogyasztott mennyiség hatására, de itt ütközött ki az is, hogy a busz eleje nem igazán vevő a partihangulatra, így helycserék is történtek (volt, aki nehezményezte hátul, hogy telefonról üvöltetjük a zenét és mellé még ordibálunk is, így kénytelen volt előre ülni...). Hegyeshalomnál hagytuk el az országhatárt és St. Pöltenig meg sem álltunk. Ott leszállás után gyorsan agyondobáltuk egymást hógolyóval, majd boldogítottuk a helyi vécésnénit (Ausztriában és Németországban minden vécé fizetős). Az alkoholos befolyásoltság és a hangulat itt volt a tetőfokán, a fedélzeten elnyomtuk a járaton vetített film hangját és artikulálatlanul "énekeltünk". Innen jött a recesszió, hajnal 2 körül elcsendesedtünk, 3-kor áléptünk Németországba, ekkorra mindenkit elnyomott az álom. Hatkor ismét megálltunk üríteni, ekkor néhányan felébredtünk és Avataros vicceket kezdtünk el gyártani, ami annyira jól sikerült, hogy heveny röhögőgörcsöt kaptam, amiben annyira elfáradtam, hogy el is aludtam 7 körül.
Fél 10-kor gördültünk be a Mercure Hotel**** elé, és elfoglaltuk szálláshelyünk. Még egy kis pihenésre is jutott idő, mielőtt átmentünk volna a rendezvény helyszínére, mely kb. 500 méterre volt a hoteltől, egy autóplázában. Itt megtekintettünk egy lélegzetelállító autókiállítást, ahol a veterán sportautóktól a legújabb luxusverdákig minden megtalálható volt: Ford GT, Pontiac, Ferrari, Porsche, Maserati, Lamborghini, Audi, Opel, Mercedes, és hab volt a tortán, hogy ezek mind eladók voltak! Például egy Porschét már lehetett lízingelni 25.000 euró önerővel... Kettőtől kezdődtek az előadások és előléptetési ceremóniák, melyek elhúzódtak este nyolcig. Akadt néhány érdekes és hasznos előadás is, melyből remek tippeket kaptunk arra, hogyan végezzük minél hatékonyabban munkákat és hogyan duplázzuk meg teljesítményünk. Ami számomra külön öröm, hogy ezen a napon lett a struktúránk területi igazgatóság, melyet volt osztálytársam és közvetlen vezetőm, P. Péter irányít. Ezt a jeles alkalmat este meg is ünnepeltük, kihasználva a korlátlan és ingyenes étel-ital fogyasztásának lehetőségét. Hajnal 2-kor a "Ria, ria, Hungária!" rigmustól zengett a csarnok, megmutattuk a németeknek (akiktől nem voltunk sokkal kevesebben létszámban), hogyan is mulat a magyar. Háromkor aztán én is hazatértem a szállásra, ahol ismét megesett velem az a csúfság, hogy kizártak a szobámból (szobatársam és egyben vezetőm, a friss igazgató beejtette a kártyáját a liftaknába egy kb 2mm-es résen és újrakódolták a zárat, persze erről én mit sem tudtam...). Kihasználva hontalanságom még körbecsatangoltam a hotelt néhány kolléga társaságában, míg végül 4-kor be tudtam jutni a szobámba.
Másnap délben indultunk haza, útközben megnéztünk 6 filmet, hétfőn hajnal 2-kor értünk vissza Pestre. Összegezve fantasztikus, élményekben gazdag kirándulás volt, melyen ismét nagyot alakítottunk.
